a 4 éves zsebfilozófus ismét működőben:
"tizennyolc apám van, egy apám sincs. tizennyolc anyám van, egy anyám sincs. tizennyolc Gergő van, még sincs egy Gergő sem. ez egy ilyen találós kérdés, hogy Gergő vagyok-e, anya vagyok-e, apa vagyok-e."

-Úgynevezett uszályvillamos, folyton beleesik a Dunába. Nem kapaszkodik eléggé a hídon.

-Gergő, nem láttad?
-Nem, mert az én szemem nem Mindent Látó Szem.

(van egy Gyűrűk Urás pólóm, nem a filmet látta)

Gergő a medvesajtról beszél. Szinte oda sem figyelve mondom a szlogent: "barátunk a medvesajt". Gergő szigorú hangon válaszol:
- Nem a barátunk, hanem az ennivalónk!

Mostanra nem fél Gergő az orvostól, pontosabban most már nem visít egyből, hogy meglátja a dokit. Ezt is megértük... Az ismétlő kullancsoltást mentünk abszolválni. Gergő besétált a rendelőbe, letámasztotta a biciklijét - a doktor bácsi és az asszisztens, Móni néni már itt meglepődött, mondták is, hogy nahát, ez egy másik Gergő! - aztán odasétált a vizsgálóasztalhoz, rákönyökölt és azt mondta a doktor bácsinak:
- Nem vagyok ám beteg!
Az oltásnál is csak icipici sírdogálás volt, utána kezet fogott a doktor bácsival, sőt még egy pacsit is adott.

- Gondolkozz egy kicsit, Gergő.
- Nem tudok, mert kijöttek az eszek és elmentek messzire.

Ica mama (lemondó sóhajjal): - Gergő, Gergő...
Gergő (elmerülve a játékban): - Marosszéki kerek erdő.

"Anya és Apa a szeneskocsik. Én meg a gőzmozdony vagyok!"

"Nyolc anya van. Az első számítógépezik, a második is számítógépezik, a harmadik ágyat rak, a negyedik ebédet főz, az ötödik játszik a Gergőjével, a hatodik is számítógépezik, a hetedik könyvet olvas a Gergőjének, a nyolcadik segít ágyat rakni a másik anyának."

- Anya, hajjgassuk a Bojgos tüjpájomot!
- ... ... á! Te a Boat goes to the bottom-ra gondoltál!

-Gergő, hol voltunk ma délután?
-Sehol.
-Nem voltunk Ica mamáéknál?
-Nem.
-Akkor itthon voltunk?
-Nem.
-Akkor hol voltunk?
-Sehol.
-Az hogy lehet, hol voltunk?
-Elbújtunk a mosógép alatt.

-Nagyon szeretlek, akkor is amikor veszekszünk.
-Én is nagyon szeretlek és aztán kibékülünk.
-Igen, és apával is. HÖHÖHÖ menjél ki! Aztán majd behívlak!

Én nagyon szeretem mindet a puszit, a simit, az ölelést. A csokoládét azt meg végképp.

Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk ... feksz! (merthogy lefeküdt a legény)

- Anya, meg fogsz halni?
- Igen, majd meg.
- És én?
- Ó, te nagyon sokára!
- Jó, de te mikor?
- Én is sokára, kicsim.
(elfutja a szemét a könny:) - De akkor én mit fogok csinálni?!
- Édes kicsikém, a szívedben mindig mindig veled leszek.
- Jó, csak a házamban miért nem?!

Nekem megdöbbentő volt, hogy tulajdonképpen ennyire tisztában van azzal, hogy mivel jár a halál... Szerencsére mikor többször is biztosítottam róla, hogy Apa és Anya mindig vele lesznek a szívében, azért megnyugodott.

Gege eléggé lázas.

- Ugye sajnálsz?
- Nagyon sajnállak...
- Ne sajnálj, majd meggyógyulok!

Anya, anya! Egy galamb megy ott! Mi a neve? És mi az úticélja?

- Anya! Tudod, mi fog most következni?
- Nem tudom, mi?
- Ááá, az meglepetés! (szélesen mosolyog) Majd meglátod. Most még csak előkészülök hozzá.

-Ez csuklós villamos lesz, olyan amilyen apa dolgozója felé jár. Azután meg tudod mit rajzolok: Csepeli Hévet!

-Anya kié?
-Gergő egy, anya kettő, dolgozóban apa három.